Hírek
A számlák több mint felét késve fizetik ki a cégek
MTIIndex.hu
A számlák felét késve fizetik ki a vállalatok Magyarországon - ismertette a vállalati fizetési szokásokról készült legújabb felmérésük eredményét Vanek Balázs, az Atradius Hitelbiztosító magyarországi fióktelepének vezetője, aki szerint e téren lassú, fokozatos javulás várható.
Magyarországon a hazai eladások tekintetében a halasztott fizetések becsült aránya 54 százalék, az exportértékesítésnél pedig 72 százalék, míg az európai átlag 64, illetve 67, a világ átlag pedig 60, illetve 64 százalék. A magyar vállalatoknak versenyképességi okok miatt nagyobb szüksége van a halasztott fizetési konstrukcióra a külföld irányába - mondta a fióktelep vezetője.
A fizetési haladék megadásánál a legnagyobb befolyásoló erejük a korábbi tapasztalatoknak vannak, valamint a bizalom és a vevő pénzügyi helyzetéről rendelkezésre álló naprakész információk játszanak szerepet. A vevő fizetőképességére vonatkozó nem pénzügyi szempontok világszerte ellensúlyozzák a számadatokat a felmérés szerint.
A belföldi vevőkkel szembeni átlagos fizetési határidő 27 nap, míg a külföldi partnerek esetében 35 nap, ami 5, illetve 3 nappal rövidebb, mint az európai, illetve globális átlag. A fizetési határidők 49 százaléka 30 napnál rövidebb, 40 százaléka 30-60 nap közötti, 11 százaléka 60 nap feletti. A hosszú fizetési határidők főként a mezőgazdaságban, építőiparban jellemzőek.
A magyar válaszadók többsége nem érzékelte a késedelmes számlák hatásait, ami a hatékony követeléskezelés következményeként alacsony késedelmeknek, és/vagy az erős fizetőképességnek köszönhető. Akik azonban érzékelték, azoknak a 42 százaléka maga is késedelembe esett a szállítói számlák kiegyenlítésével, 24 százalékuknak ez további költségeket okozott, 24 százalékuknál speciális lépéseket kellett tenniük a cash-flow helyreállítása érdekében, míg 9 százalékuk nem tudta hitelszerződéses feltételeit teljesíteni.
Magyarországon a belföldi vevők esetében az átlagos fizetési időtartam 30 nap volt, míg a külföldiek esetében 42 nap. A belföldi vevők a felmérés szerint az átlagos fizetési határidőtől számított 3 napon belül teljesítik tartozásaikat, míg a külföldiek 7 napon belül. A magyar szállítók kevésbé sikeresek a külföldi vevők késedelmes számlák fizetésének motiválásában, mint más országbeli, szintén külföldi vevők számára értékesítő szállítók.
A vizsgált magyar cégek nagy része nem változtatott követeléskezelésén az elmúlt években.
Amennyiben
mégis változtattak, az a gyakoribb fizetési felszólítások kiküldését
(53 százalék), a fizetési határidő kismértékű hosszabbítását (34
százalék), előre fizetést (30 százalék), saját kockázatkezelést (20
százalék), a hitelbiztosítás használatát (14 százalék) jelentette.
A megkérdezettek 64 százalékának partnerei estek az elmúlt 6 hónapban előzetes egyeztetés nélkül fizetési késedelembe, 55 százaléktól kértek vevőik fizetési haladékot, 24 százalékuktól pedig hitelkeret emelést.
A magyar kintlévőségek átlagos forgási sebessége az idei első félévben 43 nap volt. Ez megegyezik az átlagos európai és a világátlaggal. A megkérdezettek többsége (60 százalék) nem tapasztalt változást ezen értékben az elmúlt egy év során. A kintlévőségek forgási sebességének növekedését 28 százalék, csökkenését 12 százalék tapasztalta.
Minden második cég kockázatos üzleti partner
IndexTovább romlott a magyar cégek megítélése a régióban az elmúlt félévben, immár minden második magyar cég számít kimondottan vagy közepes mértékben kockázatos üzleti partnernek. A távolabbi kilátásokat még tovább ronthatja, hogy a gyenge 2009-es eredmények csak 2010 tavaszának végén jelennek meg a jelentésekben és így a minősítésekben is.
Az elmúlt években folyamatosan növekedett azoknak a közép-kelet-európai cégeknek a száma, amelyek üzleti szempontból kockázatosabb besorolást kaptak a hitelbiztosítóktól, állítja Dercze Zoltán, a Coface Hungary országigazgatója. Az elmúlt hónapban a céges pénzügyi kockázati tényezők miatt közép-kelet-európai országok cégeinek átlagosan 46,25 százalékát közepesen kockázatosnak vagy kockázatosnak minősítette a Coface. 2008-ban ez az arány valamivel alacsonyabb (44,73 százalék) volt.
Az elmúlt félévben szinte folyamatosan 50 százalék körüli értéket ért el a kockázatosnak minősített magyar cégek aránya, ezen belül év végén tetőztek az értékek. Az értékek észrevehetően meghaladják a régiós átlagot, és a közép-kelet-európai régióban csak Románia előzi meg Magyarországot. Januárban ugyan nagyon halvány javulás mutatkozik, de ez egyfelől pillanatnyi kép, másfelől nem kumulált számokról van szó, hiszen minden hónapban más cégeket vizsgálnak, ezért a vizsgálat sajátosságai is okozhatják az eltérést. De a trendet ezek az adatok mindenképpen megbízhatóan jelzik.
Azonban mégsem Románia mutatja a legrosszabb képet, hanem Magyarország, ha a kockázati szinteket is kibontjuk. A Coface egy 10-es skálán, osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es a legjobb besorolást jelenti. Az valóban igaz, hogy a régióban a román cégek között tapasztalható a legmagasabb arány az 1 és 5 közé eső besorolásokban, de ha ezen belül az 1 és 3 értékek közötti kockázati kategóriát vizsgáljuk, akkor az látható, hogy a régióban a Magyarországon az ebbe kategóriába sorolt cégek aránya a legnagyobb.
Az országigazgató szerint nagy kérdés, hogy vajon mit hoznak a 2009-es beszámolók? Tavasz végén jelennek meg a gyenge eredmények hatásai a minősítésekben, amelyek várhatóan még rosszabb teljes képet mutatnak majd a magyar cégekről. Mindenképpen növekedés várható a kockázatos cégek számát tekintve, csak a mérték kérdéses. Ebben nem leszünk egyedülállóak, mert a folyamat régiós szinten is látható lesz, azonban Magyarország mindenképpen a nagyobb növekedést produkáló csoportban lesz.
A gyatra 2009-es üzleti eredmények hatalmas problémát okozhatnak 2010-ben. 2009-ben nagyon sok cégnek stagnál vagy csökken az árbevétele, sok lesz a veszteséges cég is, és az eladósodottság tekintetében sem várható javulás. A scoring (értékelő) rendszerek ezt negatívan értékelik, így sokan a korábbinál rosszabb besorolást kapnak, ami azt jelenti, hogy bizonyos szállítóknál feketelistára kerülhetnek és banki hitelekhez is sokkal nehezebben juthatnak hozzá. Ez egy rendkívül ellentmondásos helyzet: amikor éppen beindulna a gazdasági növekedés, akkor jönnek meg a rossz adatok és ez a minősítéseken keresztül egyfajta rendszerszerű féket jelenthet a gazdaságra. Ez nem egy szándék-, hanem rendszerszerű folyamat, azaz számos szállító vagy hitelező csak a besorolások alapján szolgáltathat a céges előírása alapján.
A vállalatoknak fontos, hogy átgondolják a hitelkockázati előírásaikat, ami által viszont kellemetlen helyzetbe kerülnek. Ha lazít a cég, akkor fokozott kockázatot vállal, ha nem, akkor pedig a kilábalás és a fejlődés esélyét mulaszthatja el. Ebből a helyzetből azok a vállalatok kerülhetnek ki, akik élnek a kockázatcsökkentő eszközökkel, ez pedig fontos lenne, hiszen léteznek akár olyan alacsony költségű szolgáltatások, mint a csőd vagy adós monitoring, székhely változtatások figyelése, amelyek előjelei lehetnek egy negatív folyamat megindulásának.
Ugyancsak negatív fejlemény, hogy a Coface adatai szerint a cégek 78,69 százalékának van rendszeresen lejárt követelése. Ez a közel 80 százalék nagyon nagy arány, de nem meglepő. Ilyen körülmények között nagyon fontos a hitelezői védelem és a jó követeléskezelés. Tapasztalataik szerint a számla lejárata után az első 2-3 hétben nagyon nagy valószínűséggel beszedhető a teljes összeg, azonban 90-120 nap után radikálisan csökken a behajthatóság.
Dercze úgy véli, hogy bár jelentősen fejlődött a követeléskezelés, de még mindig nem annyira része a magyar vállalati kultúrának, mint Nyugat-Európában. Nemcsak a külső követeléskezelő cégek igénybevételénél kellene fejlődni, hanem a belső kockázat- és követeléskezelői gyakorlatban, azaz szabályozni, hogy az adott cégen belül ki, mikor, és mit tesz, és ezt a folyamatot be is tartani.
Az elmúlt évben a fizetésképtelenségi eljárások száma Magyarországon 37 százalékkal ugrott meg, a növekedés mértéke meghaladja az előző évi tendenciákat, ami az elmúlt években kiugróan magas volt. A csődhullám hamarosan eléri tetőpontját, ami vélhetően 2010 év eleje táján következhet be. Utána a magas bázis miatt kisebb lehet a növekedés üteme, de 2010 második félévében abszolút értékben is csökkennie kell. A hazai csődarány drasztikus magasságba ugrásának az egyik oka, hogy Magyarországon túl sok a cég a piac méretéhez képest, ebből következően alultőkésítettek. A cégek 92-94 százalékának az árbevétele nem éri el az éves 20 millió forintot, tehát ezek a kis cégek nem lesznek képesek elviselni a válság okozta terhet. Ez nem feltétlenül baj, mert hosszabb távon nem életképes ez a rengeteg mikroszkopikus cég.